Magyarországon az épületeket és lakásokat jelenleg 10 osztályba sorolják be, attól függően, hogy milyen az energetikai minőségük.

Először meg kell határozni, hogy az épületnél mekkora az a hőveszteség érték, amelyik szabványoknak éppen megfelel. Ez a követelményérték, vagyis az épület energia fogyasztási követelményének 100 %-a. Ez egy elvi érték, ilyennek kell, vagy kellene lennie az épületnek, hogy teljesítse a mai szabványokat. Ebből az is következik, hogy a most épülő házak és lakások mindegyikének teljesítenie kell ezt azt értéket. A követelményérték függ az alábbiaktól:

• az épület típusa (lakóépület, irodaépület, oktatási célú épület, stb.)
• az épület hűlő felülete
• az épület térfogata

Ezután az épület tényleges adatai alapján kiszámítják a tényleges hőveszteséget és energiafogyasztást. A számításnál mindent figyelembe vesznek, ami a törvényekben szerepel:

• hőszigetelés
• nyílászárók
• gépészeti rendszerek (fűtés, melegvíz előállítás, légtechnika, világítás)
• tájolás
• napsugárzásból származó hőnyereség
• stb.

Az energetikai besorolást az alapján végzik, hogy az épület fenti módszerrel kiszámított tényleges energiafogyasztása hány százaléka az előírt követelménynek, vagyis a 100 %-nak.

Például egy H kategóriájú épületnél, ha 300 % az energiafogyasztás, akkor ez azt jelenti, hogy a mai szabványokhoz képest 3 szoros az épület energia fogyasztása. Az A+ besorolásnál pedig az épület energia fogyasztása legfeljebb 55 %-a a szabványban szereplőnek.

Az alsó kategóriáknál az osztályközök sokkal tágabbak, mint a felső kategóriáknál. Ennek a magyarázatát a következő példával lehet szemléltetni: ha 2 cm vastag hőszigetelést rakunk egy tömör kisméretű téglafalra, akkor annak hőszigetelő képessége akár 40%-kal is javul, de ugyanez a 2 cm-es hőszigetelés egy korszerű, mai falazatnál csak 5-10% javulást eredményez. Vagyis könnyű 30kWh energia-megtakarítást elérni akkor, ha az eredeti érték 250kWh volt, de sokkal nehezebb, ha az csak 50kWh volt.

Forrás és további cikkek: rezsi-stop.hu